2015. december 24., csütörtök

3.Rész

Sziasztok!
Karácsonyi meglepetésként hoztam egy új részt. Ebben a részben megismerkedhettek a férfi főszereplővel és betekintést nyerhettek mindennapjaiba. Szeretnék Boldog Karácsonyt kíváni minden kedves olvasómnak.
Jó olvasást!
Puszi,
Vivi

Kevin

Reggel öt órakkor szólalt meg az ébresztő, szokásos idegesítő hangján. Felkeltem és felállva magamra rángattam egy felsőt, meztelenül alszom mivel nő nem lakik velem. Kissé kótyagosan kimentem a fürdőbe, arcot mostam és a gardóbhoz vettem az irányt. Kivettem egy Adidas melegítő együttest majd a fülesemet magamhoz véve a konyhába mentem, ott legurítottam egy kis narancslét majd a lakásom ajtaján kilépve elindultam a szokásos reggeli futásomnak. Minden nap tíz-tizenöt kilómétert futok, majd beugrom a lakásomtól nem messze eső pékségébe és veszek reggelit, majd haza megyek. Ma is a rutinomat követtem, futottam majd a pékhez mentem. A frissen vásárolt meleg kiflivel siettem haza. Felérve bementem a konyhába és hozzá láttam a reggelizéshez. Két vajas kiflit ettem, paradicsommal és sonkával. Elmentem fürdeni és utána öltözni. A hideg és langyos zuhany felfrissített majd kiszállva felvettem a kikészített ruhámat. Felvéve azokat gyorsan hajat igazítottam majd az edzős cuccomat összekészítve indultam meg az autómhoz. A fekete Mercedesem a mélygarázsban pihent, ahonnan reggelente elviszem az edzésre majd visszahozom, néha napján pedig vásárolni vagy más ügyek elintézésére használom. Besorolva a párizsi forgalomba bekapcsolom a rádiót és hallgatom az új Adele számot. Nagyon jó hangja van a nőnek, így a rádió hangját fentebb veszem. Fél óra elteltével beérek a stadion parkolójába ahol megkeresem a helyem és leparkolok. Kiszállok, majd a stadion belseje felé veszem az irányt. Az öltözőbe lépve már a csapat fele ott van és hangosan sztorizgatnak valami új alkalmazottakról. Nem folyok nagyon bele a beszélgetésbe, de így is elkapok foszlányokat. Mindenki reménykedik, hogy az új masszőr és biztonsági őr be fog válni és nem kell tölük hamar elbúcsúzni. Perceken belül mindenki megjön és gyorsan átöltözve kivonulunk a pályára. Ott az edző elmondja a fontosabb információkat és már meg is jellennek az új alkalmazottak. Az egyik egy fiatal lány a másik pedig egy fiatal fiú. Mikor közelebb érnek akkor látom meg, hogy milyen szép is a lány. Zavarban van ami jól látszik rajta.   Tekintetünk kis időre találkozik és rögtön a fejembe vésődik kék szeme. Bemutatkoznak a tesójával és kezdetét vesz az edzés. Épp gyakorlunk mikor éles fájdalom nyílal a vádlimba és összerogyok. A földön ülve láttom, hogy Zlatan elszalad a kis csajért, majd együtt sietnek felém. Aviana legugol hozzám majd apró kezeivel elkezdi masszírozni a fájó terültet. Előtte megkérdezte hol fáj én meg csak kinyögtem neki a fájdalom helyét. Nem tudom meddig masszírozott, de bizsergett a lábam. Jól esett a masszír, így mikor el akart menni adtam neki egy puszit az arcára. Meglepődött, de elfogadta. Gyorsan elsiettet én meg visszaálltam a kapuba.

2015. december 22., kedd

2.rész

Sziasztok!
Kis késéssel, de meghoztam a kövi részt! Köszönöm azoknak akik elolvasták blogomat, hálás vagyok érte. Szeretnék megkérni minden erre tévedő olvasót, hogy hagyjanak maguk után nyomot. Ezzel csak annyit igazolnak vissza nekünk íróknak, hogy olvasták, tetszett, nem tetszett vagy éppen valamin változtatni akarnak. Köszönöm előre is. Jó olvasást kívánok!
Puszi,
Vivi

Aviana

Hátat fordítva neki gyorsan távoztam a pályáról és visszaültem korábbi helyemre. Laurent elismerően bólintott, majd újra a fiúknak szentelte figyelmét. Helyet foglaltam és néztem a fiúkat ahogy különböző gyakorlatokat végeztek. A kapusok gyakorolták a védést, a védők a védekezést, a középpályások a labda elszedést és a támadók a támadást. Szép kis feladat ez a foci, gondoltam magamban. Mindig is imádtam nézni, de játszani még annál is jobban. Imádtam a labda mögött futni és azt kergetni. Órákat tudtam volna a labdának szentelni szabadidőmből, de mára már nem jut időm rá. Kicsiként álmodoztam arról, hogy focista leszek, de egy csúnya baleset és a pénz hiány keresztbe tett ennek az álomnak. Füstbe ment tervként könyveltem el, de az nyugtatott, hogy én mindent megpróbáltam érte. Elmélkedésem egy labda zavarta meg. A lábam elé gurult én pedig kaptam az alkalmon és játszani kezdtem vele. Felálltam majd dekázni kezdtem. Ötven ötig jutottam amikor is taps és fütty koncert zavart meg. A fiúk voltak azok akik tetszésüket nyilvánították ki. Zavaromban abba hagytam és leülni készültem, mikor az edző dörmögő hangján megszólalt.
- Sánchez kisasszony fáradjon csak ide hozzám.
Megfordultam és félve közeledtem a férfi felé. Fél méter távolságban megálltam tőle és vártam a szidalmakat. De nem a várva várt mondatok hagyták el a száját.
- Maga elképesztő. Csinos, kedves, segítőkész, talpra esett és ért a focihoz. Nem semmi ám magácska. Azon gondolkodom, hogy ha nem lenne feleségem elvenném magácskát.
Megdermedtem, hogy mi van??? Most komoly bejövök neki?? Meghalok itt helyben. Láthatta az arcomon a csodálkozást és a meglepődést és elnevette magát.
- Ne vegye komolyan. Csak vicceltem. Fiatal lenne hozzám. De félre téve a viccet lenne egy kérésem.
- Mi lenne az edző úr?
- Egy: ne szólítson így, csak Laurentnek. Kettő: álljon be a fiúkhoz.
Nem szóltam semmit csak tettem a dolgom. Felsétáltam a pályára és felálltam a fiúk közé. Sikerült kifognom magam mellett a barna szemű Kevet. Laurent egy-kettő beosztott minket csoportokba, majd egy-kettő elkezdtünk játszani. Felvettem az elkülönítő mezt majd felálltam a helyemre. Támadó szerpet kértem magamnak és meg is kaptam. Öt helyzetem volt ebből kettőt sikerült gólra váltanom. A kapus nem volt valami jó az ellenfélnél, de így sem panaszkodhattak egy gól külömbség volt a két csapat között. Edzés végesztével a fiúk elmentek még 15 kört futni én meg befelé igyekeztem a "szalonomba". Mindent elő készítettem és vártam a fiúkat. Tíz perc elteltével meg jött az első csapat akik nem mások voltak, mint Angel Di María, Thiago Silva és Zlatan Ibrahimovic.
- Szia Aviana. - köszöntek illedelmesen.
- Sziasztok. Gyertek be. Kivel kezdhetek?
Thiago kérte, hogy vele kezdjek mivel egy csomót érez a lapockájánál. Gyorsan alsó gatyára vetkőzött és felfeküdt az ágyra. Elkezdtem masszírozni és meg is találtam a fájó pontot, mivel egy hangos sziszegés hagyta el Thiago száját. Míg masszíroztam addig Zlatan és Angel kérdezgettek engem.
- Mióta laktok itt?
- Pár hónapja költöztünk ide a tesóimmal.
- Akkor ha jól értem nem csak Alvaro van?- kérdezte állát vakargatva Zlatan.
- Nem. Van egy húgom.-sütöttem le a szemeimet.
Gyorsan feltünés mentesen helyre raktam az érzéseimet és visszafordítottam teljes figyelmemet a kuncsaftra. Bár sikerült volna feltünés mentesen.
- Mi történt a kishúgoddal?- kérdezte félénken, de annál nagyobb támogatással.
- Honnan veszed azt, hogy történt valami a húgommal?
- Látszik.- felelte Thiago.
Nem is vettem észre, hogy nem dolgozok rajta és felült. Felpillantottam a fiúkra és elsírtam magam. Minden bánatom benne volt és nem foglalkoztam azzal, hogy idegen férfiak előtt sírok. Hosszú pillanatok telhettek el, de mint kiderült két perc telt el és erős karok fogtak közre és tartottak egyben, Thiago volt az. Eltávolodtam tőle és letöröltem a könyeket az arcomról. Rekedt hangon kezdtem bele szomorú történetünk be, melyet senki nem tudod csak pár kivételes ember.